Kövess a Facebookon

2016. szeptember 10., szombat

Nézzétek mi van nekem


Amikor pár hete előszor találkoztam vele a hátsó kertben ez volt az első gondolat ami eszembe jutott.
Nézzétek mi van nekem
El kellene kapni, bezárni kifutóba, és ha jonnek hozzánk, micsoda látványosság lenne

Aztán váratott magára a torténet. 
Előszor csak lustaságból. Nem volt kedvem egy ugri-bugri vadmadarat fényképezővel kergetni... elkapni meg még inkább nem volt...
Aztán teltek a napok és a hetek. Ő továbbra is fel fel tűnt a kertben. Ha Zsolt kaszálni ment, előszor meg kellett nézni a nagyobb fűcsomókat, magasabb lucernát. Szinte mindig ott lapult valahol. Megszoktuk, hogy itt van.

Tegnap reggel, már az első udvarban kergette a rovarokat. Még akkor is átsuhant a fejemen a gondolat: milyen kis bátor, milyen egyszerű lenne már befogni...

De a délután ismét kitorolhetetlen nyomott hagyott bennem. Meg kellett tapasztalnom, mennyire rovidke lehet egy élet. Mennyire gyámoltalan lehet egy kis jószág. Elég csak rossz helyre születni. Elég ha csak rossz gazdát rendel neki a sors.... Még el sem kezdődott az élete...
És meg kellett tapasztalnom saját gyávaságomat. Hogy a saját kényelmem, a saját békém érdekében inkább homokba dugom a fejemet....
Ma a reggeli fejésnél Ő várt :-D Távolról a fa árnyékából szemlélte, amit csinálok. Ide-oda forgatva a fejét. Biztos vagyok benne, hogy nem értette, miért jó ez a kecskéknek :-D Vezényszóra sétálnak ide-oda, mikozben lehetnének szabadok, itt ez a tágas rét...
Aztán egyre kozelebb és kozelebb merészkedett.
Valahogy már nem jutott eszembe, hogy be kellene fogni. Csak néztem őt, és gondolkodtam. Ismeritek a Kis Herceg torténetét, ugye? Amikor megszelídíti a rókát. Ma úgy látom Exupéry tévedett. 
Nem az ember szelídíti meg a rókát. 

Valójában Ők szelídítenek meg bennünket. 
Minden nap, minden egyes lépéssel, ahogy kozelebb merészkednek hozzánk, egyre szelídebbek leszünk. Ha megérezzük őket, ha megengedik, hogy átérezzük cseppnyi kis életüket, egyre jobb emberré válunk általuk.
Ők itt élnek mellettünk. A kert végében. Az udvaron a cseresznyefán. Parkban az oreg fűzon. Csak meg kell állni. Minden nap. Csak egy percre. Hagyni kell, hogy megszelídítsenek bennünket. Hagyni kell, hogy segítsenek, újra emberré válni.

-Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.-



 


Hogy mi van nekem? Nincs nekem semmim. 
Ez a madárka soha nem lesz az enyém. Sokkal inkább, én vagyok az ové. Ő engedte meg, hogy itt éljünk mellette. 
Megtisztelt azzal, hogy minden nap megmutatja magát. Nézhetem ahogy kergeti a rovarokat. Már direkt szórok mellé pár szem kukoricát, hogy nézhessem ahogy felcsipegeti. Orülok neki, hogy megengedi, hogy nézzem. Egészen biztos vagyok benne, hogy érzi, már megszelídített.

ps.: Szombat délelőtt van. Normáliséknál, ilyenkor már fő az ebéd a konyhában. Bejon Zsolt, rámnéz. Én írok. Kapok egy homlok ráncolást, és megy tovább. Azt hiszem Őt Én már rég megszelídítettem :-D

2016. július 4., hétfő

Ellésre készülődünk megint

Hiába. A nyárnak ilyennek kell lenni! Meleg van, forróság.
Frontokkal tarkítva.
Ez nem csak minket visel meg, megszenvedik az állatok is.
Ilyenkor még jobban oda kell figyelni a takarmányozásra, megfelelő árnyékra és mindig tiszta hűs ivóvízre. De a tej mennyiségén azért érződik így is. Hiába, ők pont úgy mint mi , leginkább csak hűsölnek és pihennek. Kevesebbet kívánnak enni, többet párologtatnak, egyszóval most a legutolsó problémájuk a tejtermelés.
De, hogy a mi ne érezzük meg nagyon a csökkenő tej mennyiséget, lassan következik az év második elléssorozata. Szépen tőgyelnek a tavalyi gödölyék! Ahogy most látom, lesz itt 1-2 meglepetést okozó hölgy versenyzőnk :-D




2016. június 22., szerda

Miért jó vidéken lakni?

Azért jó vidéken lakni, mert városban ilyet nem lát az ember fia! Jelen esetben leánya :-)


Szóval, ott kezdődik a történetem, hogy Turcsi malackám holnap lesz 1 éves. Pár hét és ellik! 

Ugye emlékeztek még rá? 
Nem is olyan régen még picike, alig 2 kilós kismalac volt, akit cumival neveltünk, tanítottunk minden szépre és jóra.... no meg arra, hogy ő valójában nem is kecske...

Azóta picikét megnőtt, és saját zárt ólrésze van. De, hogy fittségét hatalmas súlya és előrehaladott vemhessége ellenére is megőrizze,
azért ki szoktuk engedni az udvarra sétálni kicsit és persze fürdeni, a tónak még mindig nem nevezhető kerti pocsolyánkba. 
Bár, én egyre jobban félek, hogy egyszer csak nem fogja tudni magát, még a leglankásabb részen se kivonszolni az iszapból, és akkor meg mi a fenét csinálunk egy vízben rekedt 2 mázsás disznóval, de Turcsi ma is, természetesen a legmeredekebb partrészen, a lépcső mellett captatott ki a vízből.


Szóval fürdőztünk, sétáltunk kicsit, felszedegettünk egy félfandli kukoricát

a fűből, csak úgy, hogy teljék az idő, és addig se feküdjön a lányzó... Na meg persze simiztünk és vakargattunk. Mert abból sosem elég :-)

Amikor elfáradt, ami az idő és a vemhesség előrehaladtával egyre hamarabb szokott bekövetkezni, szépen lefeküdt magának a fűzfa árnyékába, és szólt, hogy jöhetek hasat vakargatni :-)

Ekkor egészen furi dolog történt! Amíg mi kényelmesen heverésztünk a fűben előkerült Sünpofa.

Sünpofa tavasz óta nálunk lakik, és érdemes róla tudni, hogy csak sötétedés előtt szokott előjönni. Valahol a fejő állásom környékén lakik, és általában a fejés vége fele szokott vacsora szerző körútra indulni. 
Most viszont, gondolom a meleg, miatt szépen nekiindult az udvar át gyaloglásának, hogy Ő márpedig megy le a "tóra" inni. De láss csodát!
A megszokott útvonalat eltorlaszolta egy kövér valami. Elsőnek egészen közel jött, a fekvő Turcsi orra mellett szimatolt párat, és mint aki átgondolta a helyzetet, szépen kikerült bennünket.



Szegény kicsi, szomjas Sünpofa ekkor még nem is gondolta, hogy nem értek véget a megpróbáltatások mára.
Mire sikeresen eljutott a partra mindenféle kíváncsi állat előkerült!
Elsőnek is a macskuszok! A két, 32 és fél dekás macskánk, egyszerűen nem tudta hova tenni a történéseket... Mozog, de nem akar játszani... ha közel megyek mindenféle értelmezhetetlen riasztó röfögő visító hangot ad ki... ha megszagolom szúr... ha megpofozom harapni akar, és még jobban szúr...  



Szerencsére a cicák viszonylag hamar feladták az ismerkedést, cserébe jött a növendék kecske csapat.
Csak jöttek és jöttek... kicsik és nagyok... sorba és sorba... nem tántorította el őket a szaglászástól se röfögés se visítás... 
Végül szegény Sünpofa egy csomóba gubancolódott, gondolván
így biztonságban kivárhatja az ismerkedés végét. 


Ez viszont azt eredményezte, hogy a szaglászástól süngömböcünk egyre közelebb és közelebb került a meredek partrészhez, és mivel nem szerettem volna ha akaratlanul is belepottyan a vízbe, egy lapát segítségével visszaköltöztettem egy védett sarokba.
Kemény fél órás küzdelem és gyaloglás eredményeként Sünpofa most szomjasan kuksol egy sarokban :-(  
No majd alkonyatkor! Akkor övé az egész határ!

Nos? Szerintetek miért vagyok állandó késésben? Épp csak kiszaladok az udvarra, és ripsz-ropsz eltűnik egy-két óra a napból! 
De tudjátok mit? Megéri! Nagyon is megéri!






2016. május 6., péntek

Pünkösdtől végre itthon is

Annyira aranyosak vagytok, hogy sokan kerestek, várjátok tőlem a finomságokat, hívtok a Váli Piacra, már csak pár nap türelmet kérek.
Mivel nem vagyok babonás, az első piacnapom május 13. péntek lesz :-)

Addig is feltöltöttem a termékeket és az árakat.  (Keressétek a felső menüsoron.) Bár, még minden nem fog elkészülni, de sok finomsággal várlak majd benneteket.
Ahogy érnek és készülnek, a jövő hét folyamán, folyamatosan posztolom majd a képeket és a leírásokat.

Ui.: Köszönöm szépen, esőt péntek délelőttre nem kérek...



2016. április 27., szerda

Kecskefarmunk a médiában



Pár hete vendégünk volt Berényi Barbara, a Kossuth rádió riportere, akivel egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk el a kecskék és a sajtok társaságában.


Végtelenül kedves és érdeklődő Barbara annyi, de annyi mindenről kérdezett, hogy végül 2 részletben, 2016 április 15-én és 27-én reggel a Hajnal-táj műsorban szerepeltünk.

Az eredeti riport meghallgatható a http://www.mediaklikk.hu/mediatar/ oldalon, Hajnal-táj műsorban, dátum szerint rákeresve.

Mindkét alkalommal háromnegyed 6 körüli időpontnál, az első műsorrész utolsó harmadában vagyunk.


Itt köszönném meg gyorsan az ajánlást Noéminek a Gyúrói Kecske Portáról, aki volt olyan kedves és a riporter hölgy figyelmébe ajánlott bennünket!


2016. április 15.



2016. április 27.

2016. április 23., szombat

Zsendice krémdesszert


Bár az, hogy a zsendice, vagy az orda elnevezést használjuk, az szakirodalmanként és tájegységenként változik. Én annál maradok, hogy a savanyú savóból, külön sav hozzáadása nélkül nyert savófehérjét hívom zsendicének. Csodálatos, lágy és krémes. Pár  napos érlelés, pihentetés után dolgozom csak fel, ezért ízesítés nélkül sem jellegtelen, finom sajt ízű.
Most édes desszert készült belőle, frissen facsart citromlé, cukor, vanília, szamóca dzsem, illetve friss szamóca teszi teljessé.


A pohárba töltésen azért még van mit gyakorolnom, de a lényege az lett volna, hogy van rétegesen megtöltött pohárka, és a szinte teljesen fehér (aminek oldalról teljesen fehérnek kéne lenni :-D ) az pedig úgy készült, hogy a krém közepébe lett csurgatva a dzsem, így csak felülről látszik, de a szamóca íz minden kanálban ott fog lapulni. Arányaiban mindegyik variáció pontosan ugyanannyit tartalmaz mindkettőből csak nem tudjuk eldönteni, hogy melyik legyen a kedvenc :-D

Hamarosan kapható :-)



2016. március 24., csütörtök

Etyeki Piknik

Annyian kérdeztétek már, hogy hol találkozhatunk. Hát.... aki eddig nem jutott el hozzánk Válra, azoknak most nagy örömhírt mondok :-D


Gyertek Etyekre, édesapám szülőfalujába!
Találkozzunk április 9-10-én a Tavaszi Etyeki Pikniken!
Sok-sok finomsággal, és a megszokott kedvességgel, jókedvvel készülök.
Ugye ott lesztek velem?



Nézzétek! Itt leszek :-D


Ha most nem hallotok rólam egy darabig, az csak azért lesz, mert kicsit behavaz a munka itthon.
De mivel hónap végére még sok aranyos kiskecske megszületését várjuk, és ezt semmiféle fesztivál felül nem írhatja, fogom majd nektek mondani a sok jó hírt, aranyos kecskebabát, egyre több és több tejecskét, ami a kezeim között eszméletlen finom sajtokká fog alakulni :-D

2016. március 19., szombat

A Szaporulat


Hű, de nagyon régen nem írtam már nektek semmit...
Pedig, amikor elkezdtem a blogot megfogadtam, hogy rendszeresen fogok jelentkezni, hiszen nálunk úgy is mindig történik valami. 

Szóval a blog kimaradás ott kezdődött, hogy végre alább hagyott a hónapok óta tartó esőzés, így végre sokkal többet vagyok kint, mint a lakásban :-)  Mik is történtek azóta?

Elsőnek is elkészült a régi-új féltető a karámban. Kicsit eső után köpönyeg, az igaz, de azért a kecsik boldogan vették birtokba a régi-új fedett részt. Azért régi-új, mert ez fedett volt tavaly is, amíg a térségen végigsöprő nyári jégeső máshogy nem gondolta. Azóta sajnos csak a megtépázott faszerkezet ácsingózott ott, de most már, hála a családi segítségnek, újra szép! :-)

Pár hete megkezdődtek az elléseink is, amik mostanára érték el a "babyboom"-ot, és a mai nappal, úgy tűnik, 2 hétre be is fejeződtek. Nem is kettő, csak másfél az a hét.... Folytatás március 29-31 körül, de akkor aztán újra 11 anya! 
Be kell vallanom, az idei babák miatt picit el vagyok szomorodva. Szinte csak bakok. Pedig volt egy-két anya, akitől nagyon szerettem volna kislány utánpótlást. De hát, ezt nem mi döntjük el! Majd jövőre! Addig is lesz sok finom kecske sült és kolbász. Egészen biztos mire az asztalra kerülnek, nem fogunk keseregni a lányok miatt :-)

Addig pedig megpróbálunk minél kevesebbet gyönyörködni bennük, mert azért nem jó ám, ha nagyon az ember szívéhez nőnek... Pedig annyira szépek!

Csütörtöki nap történése Kontúr ellése :-D
Azért említem meg külön, mert
- nagyfiam kedvence,
- tiritarkasága ellenére Ő F1 alpesi, (édesapja a Gallapesi törzsbakja)
- kislánya született!
Szóval viccelődtünk azon, hogy az alpesik sorban adják a bakokat, na de majd a keverékek tutira kislányokat fognak elleni. És tényleg! 
De, Én ezerrel biztattam a családot, hogy nem lesz baj, hiszen űber jó genetikájú törzsbakot hoztunk az ősszel, tehát II. Béla bárkinek képes lesz tökéletesen szép, és jól tejelő kecskét csinálni.
Na a Kis Kontúr adott egy fricskát a kecske nemesítési terveinknek! 
Mintha klónoztuk volna az édesanyját! El is beszélgettem II. Bélával, hogy hogyan is van ez..... de azt mondta, hogy Ő adta a szép hosszú
lábakat, széles medencét, sudár termetet... hát a színre, kölök bak létére, már nem futotta az anyagból :-D

Mondjuk, ha a nyáron tudom, hogy ennyi tepsitöltelékkel áld meg az ég idén, biztos nem alpesi bakot hozok, hanem búrt.... :-( 
No, de nem szabad keseregni, szépek egészségesek és ez a lényeg.

Azért még kesergek egy kicsit, mert ma délelőtt Angyalom 2 kis baknak adott életet, pedig tőle nagyon szerettem volna leánykát. 
Angyalnak története van.
Az Ő édesanyja, Csutak volt az első kecskéink egyike. Mint ahogyan már mondtam is, akkor még semmit sem értettünk a kecskékhez, de lelkesen tanultunk, és naivan elfogadtuk azt, amit a nálunk "hozzáértőbbek" mondtak. Jelen esetben az orvos.
Ha már itt tartunk, kecske ügyben az állatorvosnak is története van! A kecskéhez értő állatorvos ritka mint a fehér holló. Evvel nem akarnék senkit megbántani, ez tény sajnos. A magyar kecsketartási kultúra az oka. Mert a kecske még mindig fekete bárány magyarországon, hát még az orvosi egyetemen! Sajnos már annak is örülnünk kell, ha a neten elérhető egy olyan orvos, aki az elmondott (és itt már a gazdán múlik, hogy mennyire pontos) információk alapján próbál és tud segíteni. Bár az esetek nagy részében megbízhatóbb segítség érkezik a gyakorlott és tanult, vagy sokat megélt kecsketartóktól. A kecsketartó állatorvos az űberfrankó!

De maradjunk Csutaknál, mert sose lesz így vége :-D , nekem meg csak annyi időm van amit a receptúra ír inkubációs időnek a camemberthez. Még van 40 percem :-) Ilyenkor annyira örülök, hogy "10 ujjazok", pedig a suliban a világból ki lehetett kergetni a gépírással. Persze, hogy! Mert mi, azt még a szépséges Robotron gépeken műveltük.... Már akinek volt akkora erő az ujjaiban, és nem féltette a körmét... (nekem nem volt és féltettem a körmöm = kegyelemkettes)
Apropó camembert... Említettem, hogy beindult a sajtszezon? Nem? Beindult a sajtszezon!!! :-D Nemsokára már Ti is kóstolhattok!

Szóval a mi kis Csutakunk, aki 6 hetesen került hozzánk a tesóival, mindig egy kicsit le volt maradva növekedésben. Ezt leszámítva egy kedves, leginkább élelmesnek nevezhető kecske volt. Ahol tudott kiszökött, átszökött, megszökött, megevett mindent ami tilos. Rajta nagyon ügyesen megtanultuk profin kezelni a bezabálást, a bezabálásból eredő toxin felhalmozódást, felpuffadást, habos felpuffadást, székrekedést, hasmenést.... De Ő makacsul nem tanult a hibáiból! Meg, hát valljuk be, mi se, mert mindig volt valami elő felejtett megenni való, ami miatt muszáj volt kilógni a karámból, vagy kinyitni a pince tolózárját és ezek rendszerint felfúvódáshoz és gyomorontáshoz vezettek... Az utolsót, utolsó idős vemhesen szedte össze, amikor már alig tudtuk hol lehet és szabad masszírozni a pocakot.
Mindezek ellenére, mindig vékonyka jószág volt. Egyszer csak, úgy az ellése táján lehetett, azt vettük észre, hogy nagyon kapkodja a levegőt... Igen, akkor már megszületett Angyal, mert a fejőálláson nézegettem, hogy mi lehet a baj! Aztán elkezdett gyengülni... és most nem osztom meg veletek részletesen, mert fáj, de a vége sajnos az lett, hogy következő év tavaszán elment.
Akkor még nem tudtuk, hogy mibe halt bele. Már tudom. Férgességbe. Amit az orvosnak fel kellett volna ismerni, és kezelni kellett volna. Vagy nekünk kellett volna mástól is segítséget kérnünk. Már mindegy. Egy életre megtanultuk. 
Itt hagyta nekünk az árva Angyalt. Hogy miért lett a neve Angyal? Már minden, az évi kis kecskének volt neve csak neki nem. Egyszerűen nem tudtuk elnevezni. Egy végtelenül kedves, jólelkű szeretetre méltó kecske. Hatalmas nagy barna szemekkel. Sosem tolakodó, de alig várja, hogy odabújhasson hozzánk. Egyszerűen nem találtunk neki megfelelő nevet. Zsolt mindig csak azt mondta, olyan mint egy angyal...
Tehát, nagyon szerettük volna ha Angyal kislányt ad... egy Kis Csutakot... de az égiek máshogy rendelték... Ezért, hiába a két egészséges kis bakocska, picit szomorkás ez a nap...

Hát itt tartunk most. Nőnek a kis kecskék, már jut a sajtkonyhára is tejecske, és tudjuk mi lesz a húsvéti menü.
Így végigolvasva nem sikerült túl vidámra ez a rész. De az élet nem is mindig vidám. A kis kecske rém aranyos teremtés! Az életének az első 2 percében elvarázsol bárkit! 
Tehetnék ide vagy 10 tündi-bündi fotót, öltöztethetném cuki ruciba a kis bestiákat, nőne megfele a nézettségem és az olvasottságom mint a fene, de a mi történetünk nem erről szól.
Én megpróbállak megismertetni benneteket egy valós falusi porta mindennapjaival, döntéseivel, céljaival. 
Az ellések, a kicsit életének első percei, azok a mi véleményünk szerint nem alkalmasak reklámfogásnak. Az anya nem akar nyilvánosság előtt, idegenek előtt világra hozni egy új életet. Ő azt a saját kedvéért, a saját boldogságáért teszi, és hogy az adott percben igényli e a gazdája, a mi jelenlétünket, az csak is rajta múlik!
Az anya nem szereti ha a kicsinyét idegen szagok lepik el.... az anya eldobja az idegen szagú babát...
Mindezek mellett nem akarok álszent sem lenni. A bakok és a tenyésztésre nem szánt gödölyék levágása, leválasztása ugyanúgy a mindennapjaink része. 
Tudom, támadnak ezért sokan, de azoknak most üzenem az anya 6 hét után is ugyanúgy, sőt sokkal jobban siratja a kicsinyét. A kecske családban él. Minél tovább hagyjuk kialakulni a kötődést, minél szorosabb a kapocs a család tagjai közt attól fájóbb az elválás, legyen az akár 6 hetesen, akár 3 évesen. 
Ahol meg vannak rá a körülmények és a feltételek ott rögtön elléskor választják a piciket, és mesterségesen nevelik fel. Bizonyított, hogy ez a módszer viseli meg legkevésbé az állatokat. Hogy miért van erre szükség? Elsődlegesen azért, mert mint az idős agronómus bácsi ismerősöm már százszor elmondta, "végterméket nem szaporítunk". Tenyésszenek a tenyésztők!
Másodsorban azért mert mi sajtot szeretnénk készíteni, abból bevételt szeretnénk, mi több nyereséget. És nagyon nem szeretnénk, hogy a termékeink vételára megduplázódjon, azért mert hamis "állatbarátságból" nem megfelelően vezetjük kis gazdaságunkat.
Higgyétek el, mi, akik velük élünk, mi tudjuk igazán mi az, szeretni és tisztelni egy haszonállatot! Az élete utolsó percéig, és még egy kicsit tovább...
ui:
Nálunk minden "ittmaradós" kecskének neve van. Gondolom figyeltétek már, hogy sokszor viszonylag fura, ámde attól beszédesebb neve. Idén eddig csak 4 gödölye született nálunk. 2 már más gazdinál lakik, 1 a kis tiritarka Kontúr klón, 1 pedig, egy csudiszép, eddig hibátlannak tűnő alpesi, aki a fenti gumis képen kíváncsian néz a kamerába! :-D 
Szóval, az Ő eddigi, ideiglenes neve "A Szaporulat". 
Ugye kitaláljátok miért? :-D

2016. március 8., kedd

A Váli-víz partján.

Végre, ha még igazán nem is bújt elő a napocska, de legalább az eső nem esett, lementünk a lányokkal legelni.
A komoly csapat: a vemhes anyák szépen, kissé komótosan, megfontoltan keresgélték a frissen serkent füvecskéket, lóherét. Felfedezték, hogy már a rügyek is kezdenek duzzadni, ilyenkor a legjobb falatok. A sok eső után a rét nagy része még mindig mocsaras, egészségeset legelni leginkább az alsó, folyó felőli részen, folyóparton és a vizesárkok partján lehet. Azt ugyan meg nem tudom mondani, hogy mennyi tápanyag lehet az ennyire kimosott, kilúgozott fűben, de szerették, márpedig a kecske nem szokott rosszul választani. Az alattunk lévő réten még mindig százszor jobb a helyzet, mit a folyó túlpartján. Ott még most is halastó van :-( Jó, hogy ezen a parton lakunk!
Hát a Picikéink (ezt a címet még a tavalyi gödölyéink viselik, mivel az ideiek még váratnak magukra) leginkább szaladgálással és ugra-bugrával töltötték az időt, annyira örültek, hogy végre kint lehetnek. De kell is nekik a mozgás, csak így lesznek egészséges, izmos, strapabíró kecskeanyuk.
Nekem is teljes felüdülés volt végre a szabadban, teljesen kikészít már ez a borús, szürke idő...
Le szerettem volna fényképezni Bambimat, hiszen neki ma kellene elleni, de egyenlőre semmi jelét nem mutatja, pedig úgy néz ki, mint aki lenyelt egy tengeralattjárót. Keresztben.

Próbáltatok már kecskét fényképezni? Izgi. Két dolog van, észrevesz, vagy nem vesz észre. Ha nem vesz észre nyert ügyed van, de viszont ha észrevesz, tuti egy kecskeorr lesz a képen, úgy 3 milliméteres távolságból, vagy egyszerűen csak a kecske hűlt helye. Nekem ilyen kép sikerült róla :-D
Annyira rá van hangolódva az ellésre, hogy helyből ugrotta átfele a vizesárkot, nehogy rajta legyen a fotón! Kikészít ez a csaj! Ott leghátul, a hatalmas pocakkal, na ő Bambi! Ez itt éppen az a történet, amikor a leghátsó nem vesz észre, tehát rajta van a képen (bár nemigen látszik), de a csapat eleje, akiket eredetileg fényképezni szerettem volna, na ők dobtak egy "balra el, vágta indul" szitut.



Rajta kívül, még 3 ellést várunk erre a hétre, lehet megbeszélték, hogy majd egyszerre indul a buli. Én személy szerint a lelkükre kötöttem, hogy elleni csak fényes nappal lehet, mert a gazdi nagyon nincs toppon a hajnali és éjszakai elléseknél. Az meg ugye senkinek se jó.

Mutatok még nektek pár képet. Hát... Itt nem is a kecske a lényeg, inkább a gyönyörű táj. Még a borongós idő ellenére is gyönyörű :-)  A Váli-víz két partja. Most nagyon sok víz van a folyóban, pár hét és csak ici-pici patakocska lesz belőle. Emlékszem gyerek koromban milyen hatalmas volt! Az egyik képen látszik a szépen felújított templomunk tornya is!
Csudaszép helyen lakunk. Szerintetek is?






„Kollégáim sokszor vetették a szememre, hogy keveset utazom a világban. Miért csak a szülőföldem körül kerengek eszelősen?
Mérgemben egyiküknek azt feleltem: "Ha én Válon, a burgondiás gödör szélén fenékbe rúgok egy kutyát, az épp úgy fog üvölteni, mint Chicagóban. Ha nem, akkor az nem kutya!" Jót nevetett a példabeszédemen vagy rajtam, ki tudja? Mindenesetre a beszélgetés itt abbamaradt. Szokásom szerint azért belül tovább fortyogtam. Talán Chicagóban, vagy másutt a világon nem gatyát hordanak az emberek? Nem kell nekem máshova menni szeretetért, jóságért, bánatért, örömért vagy mi másért! Hitért, hitetlenségért, küzdelemért, netán hazugságért, felhőért, bogozni megfejthetetlen titkokat! Válon mindez megvan! „
Kokas Ignác

Nézzétek az őszi képeket, milyen alacsonyan van a víz!

2016. március 2., szerda

Nem harap a bácsi


Amikor elkezdtem a blogot azért aggódtam kicsit, hiszen nem is olyan izgalmas a mi életünk, hogy legyen állandó írnivalóm. Most pedig úgy néz ki, szinte minden napra jut valami élmény. Na jó azt tudom, hogy az elkészített sajtok és a megírt történetek mennyisége fordítottan arányos egymással, ezért most olvassatok :-) majd eljön a kóstolgatás ideje is.

Ha már egyszer megnyitottuk kapuinkat, ma délelőtt megérkeztek az első "vendégeink".


Két abszolút szimpatikus úriember a Vidékfejlesztési Hivataltól tartott nálunk ellenőrzést. Természetesen jó magyar szokás szerint, én már jó előre be voltam sz...va, de végül minden teljesen rendben ment. Fülszám leolvasás során, seggre is csak egyszer sikerült esnem, és szerencsére nem a legnagyobb sárba. Jól van na. Ha egy kecske rohanni akar (már amennyire rohanni képes az utolsó idős vemhes anya) akkor ne állj az útjába :-) Főleg ne próbáld visszatartani! De végül túl lettünk rajta. A két napos kis kecskéink, persze egyből elvarázsolták még a szigorú szemű, nagy bajuszú ellenőr bácsit is. Alig győzte simogatni a kis tökmagot! :-D 
Azt mondták rendes, rendezett porta vagyunk, nagyon kedves gazdasszonnyal, úgyhogy ide szívesen jönnének jövőre is.
Azért ennek a résznek annyira nem örültem...


Tudjátok, hogy van nekünk egy hobbi bakunk... Tavaly nyáron született valamikor, és hivatalosan azért lett megtartva, hogy kiderüljön az anyukája törpe, vagy besült kecske. De komolyan, vele csak a baj van! Mióta megszületett! Először is, alig 2 kiló volt érkezéskor.
Másodsorban, a második naptól kezdve egy igen öntörvényű kis pasi volt. Konkrétan, mivel méreténél fogva mindenhol kifért és minden lyukba befért, állandóan keresni kellett. Őurasága úgy gondolta, hogy nem normális dolog muter mellett szunyókálni, sokkal inkább el kell tűnni, bekuckolva egy sarokba. Annyira gyengécske volt, hogy az első hetet szó szerint aludva töltötte, a legsötétebb sarokban. Már kezdtünk aggódni amiatt, hogy Ő egy vámpír... a vége fele majdnem biztosak voltunk benne, hiszen enni se nagyon láttuk.
Jó 7-8 napos volt amikor először kimerészkedett a napsütésre.  Erre azt mondja Zsolt: Nézd! Fényben jár!
Hát azóta az Ő neve (Penge után szabadon) Fénybenjáró :-D
Iszonyatosan szép kis kecske volt. És nagyon kedves, az uram pillanatok alatt védelmébe vette. Ha felvette és simogatta 1-2 perc alatt elaludt a kezében. Ezt naponta négyszer ötször meg is tudta ismételni. Szóval szeretem kecske lett. Egy baj volt csak vele, nem nőtt. December fele már biztosak voltunk benne, hogy ez bizony törpe gén. De hát maradt, még nem zavart senkit. 
Egészen addig, amíg pároztatás során 3 anyán egyszerűen nem láttuk az üzekedés jeleit. A három legmagasabb anyánkon! 
Ekkor Fénybenjáró 4 hónapos volt, és vasággyal 15 kiló. Ott lakott az anyák karámjában, hiszen még szopott. Lényeg a lényeg, a három anyát azért nem sikerült a törzsbak alá tessékelni mert már vemhesek voltak! Szerintetek kitől?!!
Mondom, csak a baj van vele! Azóta mindenhol útban van. Minden kecskelányt és asszonyt hét lakat alatt kellett őrizni miatta!
Mikor már az idősebbeknél mindenki vemhes volt, visszakerülhetett hozzájuk a karámba, mert addig az egész első udvart bitorolta, ezer és ezer bosszúságot okozva ezzel!
De most, hogy megindultak az ellések, megint nem maradhatott köztük, ezért kénytelen kelletlen ismét az udvarra került.
Mindenhol ott van. Mindenbe beleeszik. Mindenre felugrál. Tegnap végérvényesen kijelentettem, hogy mennie kell a háztól! Az őrületbe tud kergetni!
Zsolt is belátta, hogy ennek így kell lennie, de hát ott a félsz, hogy ha húsvét előtt hirdetjük meg bográcsban fogja végezni. Csak még egy kicsit had maradjon...
Erre, ma kora délután felvillanyozott arccal jön az én uram: mi lenne ha keresőbakot csinálnánk Pindúrból? (ja, idő közben átkeresztelődött, mert Fénybenjáró névvel nem lehet bakot hirdetni :-) ) Mondanom se kell, nekünk nincs igazán szükségünk kereső bakra...
Délután volt nálunk az állat orvos, mire Zsolt erős gesztikulálásokkal jelzi, hogy kérdezzem már meg, hogyan és mennyi pénzből működne a keresőbakká átalakítás :-)
Megbeszéltük a lehetőségeket, és hoztunk egy ránk jellemző, teljesen irracionális döntést. 
Fénybenjáró elbúcsúzhat a mogyoróitól, cserébe megtarthatja az életét, Zsolt pedig a kedvencét.
Nekem se lesz vele bajom többet, mert visszaköltözhet az anyákhoz a karámba.
A műtét jelentem jól sikerült, a beteg már szálazgatja a szénát. Győzött a szeretet :-)
Viszont erre az esetre, annyira nem lett igaz, hogy nem harap a bácsi...

2016. március 1., kedd

Már a Google térképén is


Igen! Már a Google Térképén is ott vagyunk!
Katt a névre, vagy keressétek a Váli-völgyi Kecskefarm -ot!




Megszülettek az első kecskebabák


Megint megtörtént a csoda! Megszülettek 2016 első kecskegidái!

Ilyenkor mindig a rácsodálkozás ideje van nálunk. Etettük, gondoztuk, simogattuk és mindezért cserébe megajándékozott bennünket egy kis élettel. Saját teste, saját lénye egy darabkáját adta nekünk. Talán hálából... talán szeretetből... talán nekünk sem adta igazán... Lehet, hogy csak neki volt szüksége rájuk. Ő akart anya lenni, átélni ezt a csodát. Ő vágyott
rá, hogy legyen akihez halkan beszélhet (Ismeritek ezt a hangot? Az anya hangját, ahogy ellés közben már beszél a jövevényekhez? Ezt mindenkinek hallania kellene!), legyen akit tisztogathat, akit táplálhat, aki felett állva, éberen őrködhet. Igen. A kecskének, lényéből adódóan szüksége van az anyaságra. Neki család kell. Testvérek, gyermekek, unokák, unokahúgok akikkel egy életre szóló véd- és dacszövetséget köt. Akikkel egy helyről eszik, akikkel összebújva alszik, akik vigyázzák egymást ha a családból valaki legyengül. Csodálatos természet a kecske. A kecske egy csoda...
De hát micsoda kis darabkát adott nekünk! Két picurka orrocska, azok a fürkésző tekintetek, a fülek, amiknek még nem mindig sikerül egy irányba állni :-) és a lényeg: a farkinca! Hát azt a farkinca rázogatást amit ezek művelni tudnak! :-) Rém cuki pofák!

Szóval idén a sort Másik nevű előhasu kecskénk kezdte, két csodás kisbaknak adott életet. Örömmel mondhatom, hogy minden teljesen rendben zajlott, anya is gyerkőcök is jól vannak. Tejecske is van bőven, szép kerekek a pocakok. Szerintem pár nap múlva nekem is jut végre a reggeli kávémba.
Egyre izgatottabban várom a sajtszezon kezdetét :-)

2016. február 27., szombat

Sziasztok

Szóval... Nagy levegő... És...  

A Váli-völgyi Kecskefarm ezennel megnyitja kapuit!

Hogy milyen lesz velem az utazás? Hát, pont amilyen én vagyok. Néha bonyolult, néha kapkodó és szétszórt, de alapvetőleg vicces és szeretettel teli. Itt mondanám el rögtön azt is, hogy fogalmam sincs hogyan kell blogot írni, úgyhogy ezt most, itt együtt fogjuk megtanulni. Nézzetek körül nálunk, bár még tizedét sem töltöttem fel annak amit szeretnék, de legalább így folyamatos lesz a megújulás :-)
Írjatok, kérdezzetek, véleményezzetek! És persze olvassatok, legyetek részesei az életünknek.