Megint megtörtént a csoda! Megszülettek 2016 első kecskegidái!
Ilyenkor mindig a rácsodálkozás ideje van nálunk. Etettük, gondoztuk, simogattuk és mindezért cserébe megajándékozott bennünket egy kis élettel. Saját teste, saját lénye egy darabkáját adta nekünk. Talán hálából... talán szeretetből... talán nekünk sem adta igazán... Lehet, hogy csak neki volt szüksége rájuk. Ő akart anya lenni, átélni ezt a csodát. Ő vágyott
rá, hogy legyen akihez halkan beszélhet (Ismeritek ezt a hangot? Az anya hangját, ahogy ellés közben már beszél a jövevényekhez? Ezt mindenkinek hallania kellene!), legyen akit tisztogathat, akit táplálhat, aki felett állva, éberen őrködhet. Igen. A kecskének, lényéből adódóan szüksége van az anyaságra. Neki család kell. Testvérek, gyermekek, unokák, unokahúgok akikkel egy életre szóló véd- és dacszövetséget köt. Akikkel egy helyről eszik, akikkel összebújva alszik, akik vigyázzák egymást ha a családból valaki legyengül. Csodálatos természet a kecske. A kecske egy csoda...
De hát micsoda kis darabkát adott nekünk! Két picurka orrocska, azok a fürkésző tekintetek, a fülek, amiknek még nem mindig sikerül egy irányba állni :-) és a lényeg: a farkinca! Hát azt a farkinca rázogatást amit ezek művelni tudnak! :-) Rém cuki pofák!
Szóval idén a sort Másik nevű előhasu kecskénk kezdte, két csodás kisbaknak adott életet. Örömmel mondhatom, hogy minden teljesen rendben zajlott, anya is gyerkőcök is jól vannak. Tejecske is van bőven, szép kerekek a pocakok. Szerintem pár nap múlva nekem is jut végre a reggeli kávémba.
Egyre izgatottabban várom a sajtszezon kezdetét :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése