Hű, de nagyon régen nem írtam már nektek semmit...
Pedig, amikor elkezdtem a blogot megfogadtam, hogy rendszeresen fogok jelentkezni, hiszen nálunk úgy is mindig történik valami.
Szóval a blog kimaradás ott kezdődött, hogy végre alább hagyott a hónapok óta tartó esőzés, így végre sokkal többet vagyok kint, mint a lakásban :-) Mik is történtek azóta?
Elsőnek is elkészült a régi-új féltető a karámban. Kicsit eső után köpönyeg, az igaz, de azért a kecsik boldogan vették birtokba a régi-új fedett részt. Azért régi-új, mert ez fedett volt tavaly is, amíg a térségen végigsöprő nyári jégeső máshogy nem gondolta. Azóta sajnos csak a megtépázott faszerkezet ácsingózott ott, de most már, hála a családi segítségnek, újra szép! :-)
Pár hete megkezdődtek az elléseink is, amik mostanára érték el a "babyboom"-ot, és a mai nappal, úgy tűnik, 2 hétre be is fejeződtek. Nem is kettő, csak másfél az a hét.... Folytatás március 29-31 körül, de akkor aztán újra 11 anya!
Be kell vallanom, az idei babák miatt picit el vagyok szomorodva. Szinte csak bakok. Pedig volt egy-két anya, akitől nagyon szerettem volna kislány utánpótlást. De hát, ezt nem mi döntjük el! Majd jövőre! Addig is lesz sok finom kecske sült és kolbász. Egészen biztos mire az asztalra kerülnek, nem fogunk keseregni a lányok miatt :-)
Addig pedig megpróbálunk minél kevesebbet gyönyörködni bennük, mert azért nem jó ám, ha nagyon az ember szívéhez nőnek... Pedig annyira szépek!
Csütörtöki nap történése Kontúr ellése :-D
Azért említem meg külön, mert
- nagyfiam kedvence,
- tiritarkasága ellenére Ő F1 alpesi, (édesapja a Gallapesi törzsbakja)
- kislánya született!
Szóval viccelődtünk azon, hogy az alpesik sorban adják a bakokat, na de majd a keverékek tutira kislányokat fognak elleni. És tényleg!
De, Én ezerrel biztattam a családot, hogy nem lesz baj, hiszen űber jó genetikájú törzsbakot hoztunk az ősszel, tehát II. Béla bárkinek képes lesz tökéletesen szép, és jól tejelő kecskét csinálni.
Na a Kis Kontúr adott egy fricskát a kecske nemesítési terveinknek!
Mintha klónoztuk volna az édesanyját! El is beszélgettem II. Bélával, hogy hogyan is van ez..... de azt mondta, hogy Ő adta a szép hosszú
Mondjuk, ha a nyáron tudom, hogy ennyi tepsitöltelékkel áld meg az ég idén, biztos nem alpesi bakot hozok, hanem búrt.... :-(
No, de nem szabad keseregni, szépek egészségesek és ez a lényeg.
Azért még kesergek egy kicsit, mert ma délelőtt Angyalom 2 kis baknak adott életet, pedig tőle nagyon szerettem volna leánykát.
Angyalnak története van.
Az Ő édesanyja, Csutak volt az első kecskéink egyike. Mint ahogyan már mondtam is, akkor még semmit sem értettünk a kecskékhez, de lelkesen tanultunk, és naivan elfogadtuk azt, amit a nálunk "hozzáértőbbek" mondtak. Jelen esetben az orvos.
Ha már itt tartunk, kecske ügyben az állatorvosnak is története van! A kecskéhez értő állatorvos ritka mint a fehér holló. Evvel nem akarnék senkit megbántani, ez tény sajnos. A magyar kecsketartási kultúra az oka. Mert a kecske még mindig fekete bárány magyarországon, hát még az orvosi egyetemen! Sajnos már annak is örülnünk kell, ha a neten elérhető egy olyan orvos, aki az elmondott (és itt már a gazdán múlik, hogy mennyire pontos) információk alapján próbál és tud segíteni. Bár az esetek nagy részében megbízhatóbb segítség érkezik a gyakorlott és tanult, vagy sokat megélt kecsketartóktól. A kecsketartó állatorvos az űberfrankó!
De maradjunk Csutaknál, mert sose lesz így vége :-D , nekem meg csak annyi időm van amit a receptúra ír inkubációs időnek a camemberthez. Még van 40 percem :-) Ilyenkor annyira örülök, hogy "10 ujjazok", pedig a suliban a világból ki lehetett kergetni a gépírással. Persze, hogy! Mert mi, azt még a szépséges Robotron gépeken műveltük.... Már akinek volt akkora erő az ujjaiban, és nem féltette a körmét... (nekem nem volt és féltettem a körmöm = kegyelemkettes)
Apropó camembert... Említettem, hogy beindult a sajtszezon? Nem? Beindult a sajtszezon!!! :-D Nemsokára már Ti is kóstolhattok!
Szóval a mi kis Csutakunk, aki 6 hetesen került hozzánk a tesóival, mindig egy kicsit le volt maradva növekedésben. Ezt leszámítva egy kedves, leginkább élelmesnek nevezhető kecske volt. Ahol tudott kiszökött, átszökött, megszökött, megevett mindent ami tilos. Rajta nagyon ügyesen megtanultuk profin kezelni a bezabálást, a bezabálásból eredő toxin felhalmozódást, felpuffadást, habos felpuffadást, székrekedést, hasmenést.... De Ő makacsul nem tanult a hibáiból! Meg, hát valljuk be, mi se, mert mindig volt valami elő felejtett megenni való, ami miatt muszáj volt kilógni a karámból, vagy kinyitni a pince tolózárját és ezek rendszerint felfúvódáshoz és gyomorontáshoz vezettek... Az utolsót, utolsó idős vemhesen szedte össze, amikor már alig tudtuk hol lehet és szabad masszírozni a pocakot.
Mindezek ellenére, mindig vékonyka jószág volt. Egyszer csak, úgy az ellése táján lehetett, azt vettük észre, hogy nagyon kapkodja a levegőt... Igen, akkor már megszületett Angyal, mert a fejőálláson nézegettem, hogy mi lehet a baj! Aztán elkezdett gyengülni... és most nem osztom meg veletek részletesen, mert fáj, de a vége sajnos az lett, hogy következő év tavaszán elment.
Akkor még nem tudtuk, hogy mibe halt bele. Már tudom. Férgességbe. Amit az orvosnak fel kellett volna ismerni, és kezelni kellett volna. Vagy nekünk kellett volna mástól is segítséget kérnünk. Már mindegy. Egy életre megtanultuk.
Itt hagyta nekünk az árva Angyalt. Hogy miért lett a neve Angyal? Már minden, az évi kis kecskének volt neve csak neki nem. Egyszerűen nem tudtuk elnevezni. Egy végtelenül kedves, jólelkű szeretetre méltó kecske. Hatalmas nagy barna szemekkel. Sosem tolakodó, de alig várja, hogy odabújhasson hozzánk. Egyszerűen nem találtunk neki megfelelő nevet. Zsolt mindig csak azt mondta, olyan mint egy angyal...
Tehát, nagyon szerettük volna ha Angyal kislányt ad... egy Kis Csutakot... de az égiek máshogy rendelték... Ezért, hiába a két egészséges kis bakocska, picit szomorkás ez a nap...
Hát itt tartunk most. Nőnek a kis kecskék, már jut a sajtkonyhára is tejecske, és tudjuk mi lesz a húsvéti menü.
Így végigolvasva nem sikerült túl vidámra ez a rész. De az élet nem is mindig vidám. A kis kecske rém aranyos teremtés! Az életének az első 2 percében elvarázsol bárkit!
Tehetnék ide vagy 10 tündi-bündi fotót, öltöztethetném cuki ruciba a kis bestiákat, nőne megfele a nézettségem és az olvasottságom mint a fene, de a mi történetünk nem erről szól.
Én megpróbállak megismertetni benneteket egy valós falusi porta mindennapjaival, döntéseivel, céljaival.
Az ellések, a kicsit életének első percei, azok a mi véleményünk szerint nem alkalmasak reklámfogásnak. Az anya nem akar nyilvánosság előtt, idegenek előtt világra hozni egy új életet. Ő azt a saját kedvéért, a saját boldogságáért teszi, és hogy az adott percben igényli e a gazdája, a mi jelenlétünket, az csak is rajta múlik!
Az anya nem szereti ha a kicsinyét idegen szagok lepik el.... az anya eldobja az idegen szagú babát...
Mindezek mellett nem akarok álszent sem lenni. A bakok és a tenyésztésre nem szánt gödölyék levágása, leválasztása ugyanúgy a mindennapjaink része.
Tudom, támadnak ezért sokan, de azoknak most üzenem az anya 6 hét után is ugyanúgy, sőt sokkal jobban siratja a kicsinyét. A kecske családban él. Minél tovább hagyjuk kialakulni a kötődést, minél szorosabb a kapocs a család tagjai közt attól fájóbb az elválás, legyen az akár 6 hetesen, akár 3 évesen.
Ahol meg vannak rá a körülmények és a feltételek ott rögtön elléskor választják a piciket, és mesterségesen nevelik fel. Bizonyított, hogy ez a módszer viseli meg legkevésbé az állatokat. Hogy miért van erre szükség? Elsődlegesen azért, mert mint az idős agronómus bácsi ismerősöm már százszor elmondta, "végterméket nem szaporítunk". Tenyésszenek a tenyésztők!
Másodsorban azért mert mi sajtot szeretnénk készíteni, abból bevételt szeretnénk, mi több nyereséget. És nagyon nem szeretnénk, hogy a termékeink vételára megduplázódjon, azért mert hamis "állatbarátságból" nem megfelelően vezetjük kis gazdaságunkat.
Higgyétek el, mi, akik velük élünk, mi tudjuk igazán mi az, szeretni és tisztelni egy haszonállatot! Az élete utolsó percéig, és még egy kicsit tovább...
ui:
Nálunk minden "ittmaradós" kecskének neve van. Gondolom figyeltétek már, hogy sokszor viszonylag fura, ámde attól beszédesebb neve. Idén eddig csak 4 gödölye született nálunk. 2 már más gazdinál lakik, 1 a kis tiritarka Kontúr klón, 1 pedig, egy csudiszép, eddig hibátlannak tűnő alpesi, aki a fenti gumis képen kíváncsian néz a kamerába! :-D
Szóval, az Ő eddigi, ideiglenes neve "A Szaporulat".
Ugye kitaláljátok miért? :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése