Malacom van ;-)

Már rég óta készülök megosztani veletek Turcsi történetét. Főleg azért, mert az Ő jövetele és családtagnak fogadása, megint egy meghatározó része volt az életünknek, az igazi farmmá válásunknak.

Terveztük már régebben is, hogy szeretnénk egyszer majd disznókkal is foglalkozni, csak ez valahogy mindig tervezgetés maradt. Leginkább azért mert igencsak féltünk tőlük :-D Mert nagy. És harap is. Mondjuk a kiindulási alapunk a disznótartáshoz nagyjából Hannibal Lecter volt, ez pediglen nem túl jó alap...

Talán meghallgattak bennünket odafönt, mert tavaly július elején kaptunk egy 2 kilós kismalacot. Illetve először csak megkérdeztek, hogy mivel egyedül született nem szeretnénk-e felnevelni, úgy is van gyakorlatunk a cumis kis jószágokban és van finom kecske tejecskénk is. Elvállaltuk, gondolva, ha a cumis gidával el tudunk bánni mit nekünk egy kismalac....

A probléma egyből a régi lett, vagy inkább visszatérő. Ki fogja meg? És hogyan? Elsőnek egy rekeszbe téve került hozzánk, de hát nem maradhatott ott, annál is inkább mert pont 2 percen belül simán kiborította belőle saját magát.

Szóval a malac nem kecske. Harap, de mint a fene. És sikít. És éjjel nem alszik, főleg ha éhes. És ettől mi sem alszunk. És egyáltalán nincs kedve megtanulni cumiból enni!! Két és fél napig semmit nem evett nálunk, cserébe Én több sebből véreztem. Tényleg ott tartottunk, hogy ezt feladjuk, el fog pusztulni nálunk, mígnem fogalmam sincs miért, egyszer csak elfogadta a cumit és végre jóllakott! Kemény 2 cent tejtől :-D Amikor először jóllakottan elaludt az ölemben, emlékszem, mozdulni se mertem... annyira megérdemelte végre a nyugodt pihenést.

De, hogy mi milyen boldogok voltunk! Elsőnek is, végre aludhattunk éjjel, mert a kishölgy az előszobában lakott addig, és egész éjjel rendezkedett, meg röfögött :-D Okvetlen fontos volt a dobozát meg az almot újra és újra kiborítani, majd faltól-falig fel alá tologatni mindent ami mozdítható volt. El sem hiszitek mennyi erő van egy két kilós malacka orrában!

Szóval, ennek végre vége szakadt. Teli hassal átaludta az éjszakát, és rövidesen ki is költözhetett a saját kis rekesztékébe, az ól sarkába. A cumiról pár hét alatt átszokott a tálkából evésre, illetve a tálkából tejivásra. Mivel kivételesen minden kecskénk a karámban lakott ő bitorolhatta az egész első udvart. A járókelők legnagyobb örömére :-D 

Bár szerintem, lassan már szokványos lesz nálunk, hogy valami teljesen oda nem illő állat kóricál az előkertben! Kezdődött ez pár éve Dagoberttel, az egyszem kacsánkkal, akinek Abu kutyánk volt a leghűbb társa. Természetesen Ő is az első udvar lakója volt, és a kutya mellett aludt. Hajnalban, amikor mentek a dolgozók az első buszra Dagobert ébresztette a kutyánkat, hogy: Hahó! Ideje ugatni! Illetve, ha idegen jött az udvarba, akkor is a kacsa jelzett először, Abu csak erre szokott felébredni.
Egy szó mint száz, kutyánk már nem lévén Turcsi lett a Porta Őre :-D Idefent lakott, fejésekhez elkísért a fejőálláshoz, békében megvárta, a lábam mellett, hogy megkapja a friss tejci adagját. Legelni lejárt a kecskékkel a rétre. Szerintem nem is gondolta,  hogy Ő nem kecske. Ugyanúgy futkározott, még ugrálni is megpróbált :-D Egészen jól működött ez egészen úgy ősz végéig. Ez időtájt kezdett disznói öntudatára ébredni, felfedezvén, hogy az orra igen megfelelő a túrásra. Hű micsoda pusztítást rendezett pillanatok alatt! Nagyon, de nagyon gyorsan el kellett zárni. Persze nálunk mindig a hely a legkevesebb.

Átmeneti megoldásnak beköltözött a kecske karámba, úgy is velük volt eddig is a nap nagy részében. Fejni már nem fejtem senkit, békében megfértek.
Amikor télen jöttek a hidegek, II. Béla bakunk felfedezte, hogy a disznó a megevett kaja nagy részét bizony fűtésre használja, és szépen bevackolt Turcsi mellé. Így lett egy privát fűtőteste :-D

Rettenetesen szelíd röfi lett! Imádja a vakargatás és a simogatást. Még most is, pedig már mázsa felett van. Simán kézből eszi a kukoricát, annyira óvatos, rendesen vigyáz kárt ne tegyen bennünk. Természetesen Ő is hallgat a nevére, és ismer pár nélkülözhetetlen szót. Nem is parancsra, kérésre sétál vissza a saját helyére.

Tudjátok milyen tiszta állat a disznó?! A kecskére mondjuk, hogy tiszta, meg, hogy nem eszik meg olyat amire már rátaposott, meg nem fekszik le az elpiszkolódott alomra... Szerintem a disznó legalább annyira tiszta. Például mindig ugyanarra a helyre piszkít. Majd mutatok róla képet! Véletlenül se máshova. Ahol alszik, ott mindig gyönyörű tiszta az alom, minden lefekvés előtt áttúrja magának, szépen megágyaz. Csudapofa!

Nagyon jó kis tanulómalac volt ő nekünk! Már biztos, hogy fogunk anyadisznókat tartani. Nem is kell félni tőlük :-D Nem is igaz, hogy koszosak és büdösek!

Most, hogy Turcsi lánykánk bizony igen nagy, és erős disznóvá fejlődött időszerű lett a pároztatása. Ja! Persze, hogy Ő nem fogja nálunk kolbászként végezni! Legalább is egyenlőre :-)

Lestük, figyeltük a görgését, és bizony eljött a nap amikor is.... hát pasi az nem fog hozzá érkezni... Tehát eljött a nap, amikor is inszeminátor fog érkezni hozzánk, hogy Turcsi is anya lehessen.
.....
.....
.....

Megérkezett! Megtörtént a nagy esemény! Lapály apától lesznek a picikék. Mostantól kérem, indul a visszaszámlálás! 3 hónap 3 hét és 3 nap! Remélem sok, csodaszép kicsi malacka anyukája lesz!

ui: Amikor a kedves agronómus ismerős bácsi meghallotta, hogy Turcsi bizony nem lesz pörkölt, viszont anyakoca lesz, csak a fejét csóválta...
"Ágika! Végterméket nem szaporítunk!"
Amiben szakmailag teljesen igaza is van.
De hát Ő nem végtermék... Ő Turcsi... :-D