Kezdetek

Évekkel ezelőtt, részint az élet, részint pedig saját magunk igényei egy teljesen új pályára tereltek bennünket....

Sok csalódás, túlhajszolt életvitel és a sok stressz után egyre inkább kezdtük igényelni és értékelni a természetességet, az egészséget, és az állatoktól kapott önzetlen szeretetet. 

Bár mindketten itt, falun nőttünk fel, csak akkor szembesültünk vele, hogy mennyire keveset tudunk az állatokról amikor az első tyúkocskáink megérkeztek. Én még megfogni sem mertem őket :-D

De a tyúkoknak enni kell, fészek kell, tisztaság kell, nekünk pedig tojás, friss egészséges, megfelelő beltartalmú tojás azért, hogy mindezt biztosítani tudjuk nekik.
Tanultunk. Tanultunk és tanultunk. Mindig. Mindenhonnan. Olvastunk, internetet és szakkönyveket bújtuk, tenyésztőkkel beszéltünk és szép lassan összeállt, hogy mit szeretnénk és mire van lehetőségünk.

Ezután, nehogy a kihívásnak nehogy vége szakadjon jött a broiler csibe. Ha már a tojókat megismertük gondoltuk, ez a bővítés lesz a legegyszerűbb. A minőségi baromfi hús pedig keresett. Persze nem így lett. 

Ők teljesen más életet élnek! Teljesen más technológiát igényelnek. Egészséges, jó ízű húst, megfelelő mennyiségben, gazdaságosan előállítani, hát ez nem kis feladat. Itt még a mai napig van csiszolni valónk.
Mivel a minőségből nem engedünk, eddig leginkább a gazdaságosság látta kárát.

A csibék és tyúkok mellett tartottunk kacsákat. Megtanultuk a nevelésüket, és Zsolt megtanult kacsát tömni. Májra szerettük volna, de lássuk be, ez leginkább zsírra és húsra sikerült. Mondjuk ezt a "hibát" se mi, se a vásárlóink nem bánták igazán. Ilyen gyönyörűséges sárga kacsazsírt tényleg gyermekkorom óta nem ettem! Hiába, itt is van még mit tanulnunk...

Szépen lassan lépegettünk előre. Próbáltuk mindig úgy igazítani, hogy kínálatunk igazodjon az évszakokhoz, ünnepekhez, étkezési szokásokhoz. Amíg egyszer csak, újabb bővítésen törve a fejünket (vagyis leginkább az Én fejemet), jött a gondoltat: a KECSKE

Akkor már régen háztól hoztuk a frissen fejt tehén tejet, túrót. Egy nyáron lett lehetőség kecske tejet is rendszeresen vásárolni. Ízlett. A gyerekeknek főleg! Gondolkodtam.... olvasgattam.... és jött az elhatározás. Kecske tejet fogok termelni! Kecske sajtot fogok készíteni!
Be kell vallanom. A gondolat nem aratott osztatlan sikert itthon. De mivel nő vagyok, sőt: igazi nagybetűs Nő, alig pár hónap telt el és a férjem jobban akarta a kecske vásárlást mint én magam...

Itt, azt hiszem el is értünk a Kezdetek végéhez.
A részleteket, a miérteket és hogyanokat már egy új fejezetben fogom elmesélni. Mert az már kizárólag a kecskéről fog szólni. Az egészségről, az igazságokról és a tévhitekről... Egy kicsit arról is, hogy aki most gondolkozik hasonlón ne essen, ne eshessen bele ugyanazon hibákba, amiken mi  végig mentünk. De amik nélkül, talán sose lettünk volna azok akik vagyunk.

Mindazok mellett, hogy elmesélem az életünket, megengedem, hogy belelássatok mindennapjainkba, örömeinkbe, bánatunkba, segítséget is szeretnék adni.
Segítséget azoknak akik szeretnék az életüket, a mindennapjaikat az egészséges élet, az egészséges élelmiszerek irányába igazítani. Akár úgy, hogy megvásárolják a termékeket, akár úgy, hogy saját maguknak állítják elő azokat.