Azért jó vidéken lakni, mert városban ilyet nem lát az ember fia! Jelen esetben leánya :-)
Szóval, ott kezdődik a történetem, hogy Turcsi malackám holnap lesz 1 éves. Pár hét és ellik!
Ugye emlékeztek még rá?
Nem is olyan régen még picike, alig 2 kilós kismalac volt, akit cumival neveltünk, tanítottunk minden szépre és jóra.... no meg arra, hogy ő valójában nem is kecske...
Azóta picikét megnőtt, és saját zárt ólrésze van. De, hogy fittségét hatalmas súlya és előrehaladott vemhessége ellenére is megőrizze,
azért ki szoktuk engedni az udvarra sétálni kicsit és persze fürdeni, a tónak még mindig nem nevezhető kerti pocsolyánkba.
Bár, én egyre jobban félek, hogy egyszer csak nem fogja tudni magát, még a leglankásabb részen se kivonszolni az iszapból, és akkor meg mi a fenét csinálunk egy vízben rekedt 2 mázsás disznóval, de Turcsi ma is, természetesen a legmeredekebb partrészen, a lépcső mellett captatott ki a vízből.
Szóval fürdőztünk, sétáltunk kicsit, felszedegettünk egy félfandli kukoricát
a fűből, csak úgy, hogy teljék az idő, és addig se feküdjön a lányzó... Na meg persze simiztünk és vakargattunk. Mert abból sosem elég :-)
Amikor elfáradt, ami az idő és a vemhesség előrehaladtával egyre hamarabb szokott bekövetkezni, szépen lefeküdt magának a fűzfa árnyékába, és szólt, hogy jöhetek hasat vakargatni :-)
Ekkor egészen furi dolog történt! Amíg mi kényelmesen heverésztünk a fűben előkerült Sünpofa.
Sünpofa tavasz óta nálunk lakik, és érdemes róla tudni, hogy csak sötétedés előtt szokott előjönni. Valahol a fejő állásom környékén lakik, és általában a fejés vége fele szokott vacsora szerző körútra indulni.
Most viszont, gondolom a meleg, miatt szépen nekiindult az udvar át gyaloglásának, hogy Ő márpedig megy le a "tóra" inni. De láss csodát!
A megszokott útvonalat eltorlaszolta egy kövér valami. Elsőnek egészen közel jött, a fekvő Turcsi orra mellett szimatolt párat, és mint aki átgondolta a helyzetet, szépen kikerült bennünket.
Szegény kicsi, szomjas Sünpofa ekkor még nem is gondolta, hogy nem értek véget a megpróbáltatások mára.
Mire sikeresen eljutott a partra mindenféle kíváncsi állat előkerült!
Szerencsére a cicák viszonylag hamar feladták az ismerkedést, cserébe jött a növendék kecske csapat.
Csak jöttek és jöttek... kicsik és nagyok... sorba és sorba... nem tántorította el őket a szaglászástól se röfögés se visítás...
Végül szegény Sünpofa egy csomóba gubancolódott, gondolván
így biztonságban kivárhatja az ismerkedés végét.
Ez viszont azt eredményezte, hogy a szaglászástól süngömböcünk egyre közelebb és közelebb került a meredek partrészhez, és mivel nem szerettem volna ha akaratlanul is belepottyan a vízbe, egy lapát segítségével visszaköltöztettem egy védett sarokba.
Kemény fél órás küzdelem és gyaloglás eredményeként Sünpofa most szomjasan kuksol egy sarokban :-(
No majd alkonyatkor! Akkor övé az egész határ!
Nos? Szerintetek miért vagyok állandó késésben? Épp csak kiszaladok az udvarra, és ripsz-ropsz eltűnik egy-két óra a napból!
De tudjátok mit? Megéri! Nagyon is megéri!
Imádom!
VálaszTörlésMegoldódott a rejtély :-)
VálaszTörlésAzért kóborolt elő Sünpofa délutánonként is, mert bizony több táplálékra volt szüksége. Tegnap este meglestük, ahogy vacsorázni viszi a családját.
Kettő kicsi sünbaba volt vele az esti élelemszerző sétáján. :-D