Nem harap a bácsi

Amikor elkezdtem a blogot azért aggódtam kicsit, hiszen nem is olyan izgalmas a mi életünk, hogy legyen állandó írnivalóm. Most pedig úgy néz ki, szinte minden napra jut valami élmény. Na jó azt tudom, hogy az elkészített sajtok és a megírt történetek mennyisége fordítottan arányos egymással, ezért most olvassatok :-) majd eljön a kóstolgatás ideje is.

Ha már egyszer megnyitottuk kapuinkat, ma délelőtt megérkeztek az első "vendégeink".

Két abszolút szimpatikus úriember a Vidékfejlesztési Hivataltól tartott nálunk ellenőrzést. Természetesen jó magyar szokás szerint, én már jó előre be voltam sz...va, de végül minden teljesen rendben ment. Fülszám leolvasás során, seggre is csak egyszer sikerült esnem, és szerencsére nem a legnagyobb sárba. Jól van na. Ha egy kecske rohanni akar (már amennyire rohanni képes az utolsó idős vemhes anya) akkor ne állj az útjába :-) Főleg ne próbáld visszatartani! De végül túl lettünk rajta. A két napos kis kecskéink, persze egyből elvarázsolták még a szigorú szemű, nagy bajuszú ellenőr bácsit is. Alig győzte simogatni a kis tökmagot! :-D 

Azt mondták rendes, rendezett porta vagyunk, nagyon kedves gazdasszonnyal, úgyhogy ide szívesen jönnének jövőre is.

Azért ennek a résznek annyira nem örültem...

Tudjátok, hogy van nekünk egy hobbi bakunk... Tavaly nyáron született valamikor, és hivatalosan azért lett megtartva, hogy kiderüljön az anyukája törpe, vagy besült kecske. De komolyan, vele csak a baj van! Mióta megszületett! Először is, alig 2 kiló volt érkezéskor.

Másodsorban, a második naptól kezdve egy igen öntörvényű kis pasi volt. Konkrétan, mivel méreténél fogva mindenhol kifért és minden lyukba befért, állandóan keresni kellett. Őurasága úgy gondolta, hogy nem normális dolog muter mellett szunyókálni, sokkal inkább el kell tűnni, bekuckolva egy sarokba. Annyira gyengécske volt, hogy az első hetet szó szerint aludva töltötte, a legsötétebb sarokban. Már kezdtünk aggódni amiatt, hogy Ő egy vámpír... a vége fele majdnem biztosak voltunk benne, hiszen enni se nagyon láttuk.

Jó 7-8 napos volt amikor először kimerészkedett a napsütésre.  Erre azt mondja Zsolt: Nézd! Fényben jár!

Hát azóta az Ő neve (Penge után szabadon) Fénybenjáró :-D

Iszonyatosan szép kis kecske volt. És nagyon kedves, az uram pillanatok alatt védelmébe vette. Ha felvette és simogatta 1-2 perc alatt elaludt a kezében. Ezt naponta négyszer ötször meg is tudta ismételni. Szóval szeretem kecske lett. Egy baj volt csak vele, nem nőtt. December fele már biztosak voltunk benne, hogy ez bizony törpe gén. De hát maradt, még nem zavart senkit. 

Egészen addig, amíg pároztatás során 3 anyán egyszerűen nem láttuk az üzekedés jeleit. A három legmagasabb anyánkon! 

Ekkor Fénybenjáró 4 hónapos volt, és vasággyal 15 kiló. Ott lakott az anyák karámjában, hiszen még szopott. Lényeg a lényeg, a három anyát azért nem sikerült a törzsbak alá tessékelni mert már vemhesek voltak! Szerintetek kitől?!!
Mondom, csak a baj van vele! Azóta mindenhol útban van. Minden kecskelányt és asszonyt hét lakat alatt kellett őrizni miatta!
Mikor már az idősebbeknél mindenki vemhes volt, visszakerülhetett hozzájuk a karámba, mert addig az egész első udvart bitorolta, ezer és ezer bosszúságot okozva ezzel!

De most, hogy megindultak az ellések, megint nem maradhatott köztük, ezért kénytelen kelletlen ismét az udvarra került.
Mindenhol ott van. Mindenbe beleeszik. Mindenre felugrál. Tegnap végérvényesen kijelentettem, hogy mennie kell a háztól! Az őrületbe tud kergetni!

Zsolt is belátta, hogy ennek így kell lennie, de hát ott a félsz, hogy ha húsvét előtt hirdetjük meg bográcsban fogja végezni. Csak még egy kicsit had maradjon...

Erre, ma kora délután felvillanyozott arccal jön az én uram: mi lenne ha keresőbakot csinálnánk Pindúrból? (ja, idő közben átkeresztelődött, mert Fénybenjáró névvel nem lehet bakot hirdetni :-) ) Mondanom se kell, nekünk nincs igazán szükségünk kereső bakra...

Délután volt nálunk az állat orvos, mire Zsolt erős gesztikulálásokkal jelzi, hogy kérdezzem már meg, hogyan és mennyi pénzből működne a keresőbakká átalakítás :-)
Megbeszéltük a lehetőségeket, és hoztunk egy ránk jellemző, teljesen irracionális döntést. 

Fénybenjáró elbúcsúzhat a mogyoróitól, cserébe megtarthatja az életét, Zsolt pedig a kedvencét.

Nekem se lesz vele bajom többet, mert visszaköltözhet az anyákhoz a karámba.
A műtét jelentem jól sikerült, a beteg már szálazgatja a szénát. Győzött a szeretet :-)

Viszont erre az esetre, annyira nem lett igaz, hogy nem harap a bácsi...